Segítő szerepben iskola és család között

Munkája fókuszában a gyermek áll, miközben a nevelők munkáját is támogatja. Jó közösségben a pedagógiai és családsegítő munkatárs igazi jolly joker, aki segítő-alkotó tevékenységével teszi színesebbé az intézmény életét.

Mindennapi teljesítmény-balansz

Az óvoda-iskola az a közeg, amellyel kapcsolatban tényleg mindannyiunknak van tapasztalata és emlékszünk rá, hogy a napi tanórák, foglalkozások mellett mennyi más esemény, ünnepség, verseny helyszínei voltak. Egy biztos, hogy programból nem lett kevesebb azóta sem. Viszont a szabályozások időközben még komolyabbá váltak, nőtt a kötelező óraszám, és a pedagógusokra az oktatói, nevelői munkán és a kulturális szerepkörökön túl több adminisztrációs feladat hárult. Miközben az ő napjuk is csak huszonnégy órából áll.

A gyerekek pedig most is ugyanazt a figyelmet igénylik. Sőt, esetenként többet is. „Ezért egyre nagyobb szükség van a pályán olyan szakemberekre, akik a pedagógiai munkát két irányban is tudják segíteni: részt vesznek az oktatási feladatok előkészítésében és odafigyelnek a gyerekek igényeire, problémáira. Vagyis egyfajta koordináló szerepet látnak el az intézmény és a család között.” – mondja Földes Petra pedagógiai szakoktató, az Új Pedagógiai Szemle szerkesztője.

Kettős szerepkörben

A pedagógiai és családsegítő munkatárs köznevelési intézményekben foglalkoztatott szakember, aki felsőfokú végzettségű pedagógus irányítása mellett végzi mindennapi munkáját. A vezetővel és a pedagógusokkal egyeztetve, rögzített keretek közt részt vesz az óvodai tevékenységek, a tanítási órák előkészítésében és lebonyolításában. Közreműködik a közösségi szabályok megtanításában, a gyerekek higiénés szokásainak kialakításában, felügyeli, kíséri őket a foglalkozások és egyéb tevékenységek során. Bekapcsolódik az intézményen belüli szabadidős programok, ünnepségek, rendezvények szervezésébe. Mindezzel egyrészt könnyíthet a pedagógus leterheltségén, aki így jobban tud fókuszálni a tananyag megfelelő átadására és az adminisztratív kötelezettségeire is.

Másrészt a gyerekekkel töltött időnek köszönhetően ő is képbe kerül a problémáikkal, szükségleteikkel, így átvállalhat a fizikális és lelki gondozási feladatokból. A intézményvezető, a pedagógus, valamint a pedagógiai és családsegítő munkatárs team-ként tud együttműködni, rendszeresen átbeszélve az aktuális témákat. Az információátadás és a munkamegosztás ilyen formában minden résztvevő életét nagyban megkönnyíti.

Empatikus megoldások, kreatív ötletek

A pedagógiai és családsegítő munkatárs az óvónővel, tanítóval egyeztetve a gyerekek jólléte érdekében a családokkal is kommunikálhat. Megoszthatja az észrevételeit, kérheti a szülők együttműködését, ha közös megoldást igénylő problémát érzékel. Mivel munkája során hátrányos szociokulturális környezetből érkező gyermekkel is találkozik, az egyik legfontosabb készsége, hogy képes legyen kellő empátiával feléjük fordulni.

Koordinátori szerepében több irányban is kommunikál, ezért kompetenciái között szintén nagyon fontos a türelem, a tolerancia, a másokra hangolódás képességre és a családokkal, más szakemberekkel kialakított kölcsönös tisztelet.

„Ha valaki szakirány választás közben gondolkodik a pedagógiai-családsegítő vonalon, érdemes olyan szemszögből végiggondolnia a saját motivációit, hogy mennyire szeret gyerekekkel foglalkozni, segíteni, mennyire tud team-ben dolgozni, együttműködni más szakemberekkel.” – javasolja Földes Petra. – „Ez a munkakör lehet egy állomás az óvodai, gyógypedagógiai, pedagógiai tanulmányok útján, de egy jó közegben adhat olyan kiteljesedést, amellyel igazán örömteli módon lehet megélni a szakmát. Köszönhetően változatos jellegének is, ami különleges alkotói szabadsággal is járhat.”

Ha az intézmény felismeri és megbecsüli a munkatárs képességeit, még színesebbé tehetik vele az iskola, óvoda életét. Ahogy Földes Petra látja: „Aki képes a saját élettapasztalatát beemelni a munkájába, kreatív ötleteket hozni a fejlődés érdekében; aki szereti megoldani a dolgokat és tud tenni a békéért, az egyensúlyért, az egészen új dolgokat hozhat be egy intézmény életébe. Egy jó szellemiségű közösségben a gyerekek, a szülők és a tantestület is elismeri az ilyen szakember tevékenységét.”

Földes Petra

szerkesztő, Új Pedagógiai Szemle