Amikor megérezzük, milyen jó emberekkel dolgozni

A szociális szakterületeken minden nap más. Sokféle ember, sokféle életút. Gyakran egészen picivel is lehet hatalmas segítséget nyújtani. Figyelmet adni, ami megnyit, bizalmat teremt és elindít egy probléma megoldása felé. A szociális asszisztens támogató, szervező, adminisztráló munkája ma már sokrétűen alkalmazható és szívesen foglalkoztatják, mint olyan szakembert, aki átlátja a rendszert és képben van a szakmával.

Hős és csodabogár egyben

A szociális asszisztens általában felsőfokú végzettséggel rendelkező szakember keze alá dolgozik, az ő munkáját segíti. Irányítás mellett, a kompetenciájának megfelelő területeken önállóan végzi a feladatait: közreműködik a szociális munka adminisztrációjának kialakításában és működtetésében; a szociális ellátás keretében pedig különböző programokat szervez, illetve részt vesz ezek lebonyolításában.

A családsegítésben, a munkanélküliek támogatásában, a hajléktalan ellátásban vagy az idősgondozás nappali ellátási feladataiban is egyre több az olyan lehetőség, amelybe a szociális asszisztensek bekapcsolódhatnak. „A munkáltatók is rájöttek, hogy sokrétűen tudják alkalmazni a szociális munkatársakat, ezért egyre bővül a kör, ahol a segítségüket igénybe veszik. Szükség van rájuk, mint olyan szakemberekre, akik képben vannak a szakmával és átlátják a szociális rendszert.” – mondja Szécsi Judit oktató, az ELTE TáTK Szociális Munka tanszékének egyetemi tanársegéde. „Nagy előny, ha együttműködő, jó csapatban sikerül elhelyezkedni. Azt szoktam tanácsolni a hallgatóimnak, hogy ezt keressék a leendő munkahelyükben. Ránk, szociális szakemberekre néha hősként, néha csodabogárként tekintenek, de mindegyiket sokkal jobb egy csapatban megélni. Könnyebb feldolgozni a nehézségeket is, az örömöt és a sikert pedig megsokszorozza, ha van kivel megosztani. Amikor félszavakból értjük egymást, az szárnyakat ad a mindennapokban.”

A háttérben is az egyénért

„Az első, amit elmondok a tanulóknak, hogy a világban, amelybe belépnek, milyen sokféle részproblémával fognak találkozni és nem lehet klisékben gondolkodni.” – emeli ki Dr. Antal Kálmán oktató, jogász, a Pénzügyminisztérium szociális munka oktatója. „Bár a szociális asszisztensek munkájának legnagyobb szelete az adminisztráció, nagyon fontos, hogy ezen keresztül is emberekkel foglalkoznak, emberek életébe kapcsolódnak be. Már a kezdeteknél tisztában kell lenni azzal, hogy nem csupán ’dolgozgatunk a nagyvilágba’, hiszen egy dokumentáció is létfontosságú lehet, ha az például egy gyógyszerelés rögzítése, ahol a helyettesíthetőség sem mindegy. Vagyis amikor elvileg háttérmunkát végzünk, akkor is a kliensért dolgozunk, őt támogatjuk a helyzetének a kezelésében, megoldásában.”

A sokféle történet, az egyedi sorsok megérintenek minden segítő embert, a különböző problémák be tudnak húzni. A napi munkához éppen ezért nagyon fontos a belső stabilitás, a belső én védelme, amihez a megfelelő önismereten át vezet az út. „Szükséges egyfajta értékrend; értenünk kell a kódexben is szereplő etikai normákat, hinni az egyenlőségben és a változás képességében – mondja Szécsi Judit -, de nem hibátlannak kell lennünk, hanem kellőképpen rugalmasnak, hogy merev berögzülések nélkül forduljunk mindenki felé.”

Tudás, ösztön és emberség

Ahogy egy kliens története kibontakozik előttünk, és kirajzolódik a segítséget igénylő helyzet, láthatóvá válik az is, éppen milyen kompetenciákra lesz a legnagyobb szükség a szociális munkatárs részéről. Az emberismeret, türelem és kitartás mellett nagyon fontos a szakmai tudás és a tapasztalat. „A helyzetfelismerés és a döntési képesség felértékelődik, amikor helyzet és helyzet között választunk” – erősíti meg Dr. Antal Kálmán. „Az asszisztens is lehet olyan szituációban, amikor ő ismeri fel, hogy azonnali intézkedés szükséges. Persze mindenkinek képben kell lennie annyira saját magával, hogy tudja, meddig tartanak a kompetenciái, hol vannak a határai. Az sem szerencsés, ha mindent én akarok megoldani, de az sem jó, ha nem merek döntéseket hozni. Mint a szakmánk sok más területén, itt is a megfelelő önismeret a kulcs. Arra biztatom a tanulókat, hogy a megszerzett tudásuk mellett merjenek az ösztöneikkel, az emberségükkel dolgozni.”

Sok kis lépés – nagy haladás

A képzésre jelentkezők között vannak, akik már a szociális szakmában dolgozva építik tovább az útjukat, de sokan érkeznek az irodák, a multik világából. „Mivel még mindig hiány van a szociális területek zöménél, aki ezt a pályát választja, találni fog munkát. Akár ezen a vonalon, további képzésekkel, vagy rokonterületeken, mindig lehet tovább bővíteni a szakmai tudást és úgy haladni előrébb” – biztatja az első lépéseken gondolkodókat Szécsi Judit. „Azt tapasztalom, hogy más irányból érkezőkben is hatalmas a motiváció. A közös felkészülés pedig nagyon összehozza a csoportokat. Olyan közösségek alakulnak, akik később is segítik egymást. Igazi támogató hálózatot alakítanak ki maguknak. Ez pedig azért is nagyon fontos, mert sok a munka, és figyelnünk kell rá, hogy rendszeresen töltődjünk. Ha a korábbi csoporttársak egymás közt hosszabb távon is meg tudják osztani a megéléseiket, akkor ez a kapcsolódás rengeteg pluszt ad.”

A szociális munkának a sok tennivaló mellett is megvan a változatossága. Minden egyes nap lehet más. Sok ember sokféle életutat hoz magával. „Hiszünk abban, hogy az emberek képesek változni és változtatni. Az is jó, amikor mi megértjük a másikat, és az is, amikor ő tesz egy felismerést, amivel előrébb tud haladni. A kicsi elmozdulások összeadódnak és nagyon jó érzés ezt látni. Ilyenkor erősödik meg igazán bennünk, hogy igen, ez az én utam.” – mondja Szécsi Judit.

„Gyakran már a figyelem is rengeteget ad, amivel végighallgatjuk a másikat. És sokszor egy picivel is sokat tudunk segíteni” – csatlakozik hozzá Dr. Antal Kálmán. „Azt szoktam mondani a hallgatóimnak, hogy valójában akkor lépünk a pályánkra, amikor megérezzük, milyen jó emberekkel dolgozni.”

Szécsi Judit

oktató, az ELTE TáTK Szociális Munka tanszékének egyetemi tanársegéde

Dr. Antal Kálmán

oktató, jogász, a Pénzügyminisztérium szociális munka oktatója