A fogtechnika több önálló területen fejlődő szakma

Amikor a fogtechnikusi hivatás kerül szóba, akkor valójában nem egyetlen szakmáról beszélünk. Az egyes területei hatalmas fejlődésen mentek át az elmúlt években és önállóan is életképes ágakká váltak. Egy jó szakember a szaktudás és a gyakorlat elsajátítását követően bármelyik irányban elindulhat. A kulcs az önfejlesztésre fordított idő és a tanulás. Az igazi lehetőségek itt is azok számára teremnek, akik az átlag fölé emelkednek és képesek folyamatosan magas minőségű, igényes munkát nyújtani.

Beszéljünk nyíltan a szakmáról!

A fogtechnikus képzésre érkezők számára már nem ismeretlen a szakterület, hiszen a jelentkezés egyik bemeneti feltétele a gyakornoki végzettség. Azok számára, akiket a páciensként megélt tapasztalatok, vagy másoktól hallott információk alapján vonz a hivatás, Ádám István fogtechnikus, a Pannon Kincstár oktatója átfogó képet ad: „A szakmánk nagyon összetett és izgalmas, sok lehetőséggel és persze olyan szempontokkal is, amelyeket érdemes mérlegelni annak, aki a pályára lépést fontolgatja. Minden munkának megvannak a maga szépségei és nehézségei, és én akkor érzem hitelesnek az oktatói munkámat, ha felkészítem a tanulókat arra is, ami esetleg kihívást jelenthet majd nekik. Az akadályok arra valók, hogy legyőzzük őket, és itt ismerszik meg, kiből lesz igazán jó szakember.”

Új utak az eddigi területeken

Amikor azt mondjuk, fogtechnikus, akkor valójában nem egyetlen szakmáról beszélünk. Öt-hat olyan területe is van, amelyek a hihetetlen mértékben felgyorsult technológiai, technikai és anyagtani fejlődés nyomán nagyobb teret hódítottak maguknak és önálló ágakká váltak. Vannak olyan fogtechnikus szakemberek, akik a munkájuk során már szinte kizárólag protetikával, azaz kivehető fogpótlással foglalkoznak, vagy a rögzített pótlások fém részén dolgoznak, vagy fémlemezes kivehető pótlásokat készítenek.

Az évek alatt önálló területté fejlődött a szakmán belül a fogszabályozás is. Gondoljunk csak arra, hogy amíg a 80-as, 90-es években egy fogszabályzót kizárólag vastag, csavarozott fémkeretként tudtunk elképzelni, ma már akár láthatatlan készüléket is kérhetünk, vagy ékkövekkel díszítettet, és válogathatunk az ezredforduló előttieknél sokkal diszkrétebb kivitelben készülő, kivehető vagy rögzített modellek közül.

Ugyanígy rengeteget fejlődött a leplezés, mint szakterület, vagyis a korona fémvázára kerülő borítás készítése, amely már nem csupán kerámia lehet, hanem korszerű kompozit megoldások is léteznek. De készíthetünk fémváz nélküli pótlásokat is, például préskerámiából. Az informatika pedig újabb lehetőségek számára nyitott teret és a fogászaton belül is innovációk sorát hozta. Folyamatosan fejlődik a CAD/CAM technológia, amikor a fogpótlásokat számítógép segítségével tervezik és készítik. Így mára nem csupán önállóan életképes szakterületté vált a fogtechnikán belül, de mondhatjuk, hogy ez a jövő útja.

„Bárki elindulhat bármelyik vonalon, egy a fontos: akármelyik irányt választjuk, mindig arra kell törekedni, hogy az átlag fölé emelkedjünk. A szakmai és egzisztenciális megbecsülés akkor jön, a jó lehetőségek akkor teremnek, ha képesek vagyunk folyamatosan magas minőséget nyújtani, igényesen dolgozni” – emeli ki Ádám István.

Sarokpontok a karriertervezésben

A szakmai életpálya tervezésénél célszerű azt is figyelembe venni, hogy a gyakorlati tudás teljes elsajátításához hosszabb időre lesz szükség. A karriertervezés során tehát érdemes aszerint kalkulálni, hogy a biztos tudáshoz, az ösztönösen végzett mozdulatsorok, eljárások beépüléséhez évek kellenek. A tanulás, tájékozódás a képzés elvégzése után is folyamatos, hiszen az új technológiákkal, anyagokkal, az innováció vívmányaival lépést kell tartani.

„Sokszor elmondják velünk kapcsolatban, hogy a fogászat szakterületein belül a miénk a művészi vonal. Valóban egyedi alkotásokon dolgozunk, az egyes foghiányok pótlásán túl teljes fogsorokat is készítünk a páciensek számára. Ehhez pedig szükség van olyan kompetenciákra, mint a térlátás, a forma-, szín- és arányérzék és az esztétikai érzék. Mivel manuális szakmáról beszélünk, a jó kézügyesség, a finommotoros képességek is nélkülözhetetlenek” – hangsúlyozza az egyéni szakmai erősségek fontosságát Ádám István. „A kitartó, elhivatott munkához megfelelő elszántságra, akaraterőre, de ugyanúgy türelemre is szükség lesz. Az egyedi megoldások kidolgozásához pedig a kreativitás is jól jön majd.”

Szakmailag felkészült partner fogorvosnak és páciensnek

Még egy fontos kihívás van, amire Ádám István igyekszik felkészíteni a tanulóit: az egyéni érdekek mentén előforduló esetleges súrlódások a fogorvos-páciens-fogtechnikus kapcsolódásban. „Az elvárás a fogtechnikus felé a másik két féltől érthető módon a maximális minőségű, gyorsan elkészülő és megfizethető megoldás. Persze a fogtechnikus is arra törekszik, hogy mindenkinek megfeleljen, de a saját szempontok képviselete, az érdekérvényesítés ebben a háromszögben akkor fog jól működni, ha szakmailag is megalapozzuk a tárgyalókészségünket. Fel kell nőni tudásban ahhoz a szinthez, hogy a fogorvos is partnerként tekintsen ránk és elfogadja az érveinket.”

Részesévé válni a fejlődésnek

A szinte napi újdonságokat hozó területek, technológiák között bőven van motiváció a fejlődésre. Ahogy Ádám István látja: „Rengeteg különlegesség inspirál minket arra, hogy szakemberként mindennek a részesei legyünk. Egészen új világot nyitott a CAD/CAM, az implantológia, a fogszabályozás, és akkor még a 3D nyomtatás jelentőségéről nem is beszéltünk. Azok számára, akik hasznosan töltötték a tanulóéveiket, kitárul a világ, hiszen a megszerzett képesítéssel külföldön is számos lehetőség vár rájuk. Reméljük, hogy a képzési rendszer tervezett változásai a jövőben még több lehetőséget biztosítanak majd a szakma további fejlődéséhez, színvonalas kibontakoztatásához. Nagyon tudatosan kell tehát építkezni, tervezni az időt, ráfordításokat, alaposan megtanulni az elméletet, a gyakorlatot, és akkor én már csak azt mondom a tanulóimnak, hogy hajrá, menjenek és csinálják!
A legfontosabb pedig, az igazi fűszere, különlegessége a szakmánknak: bármikor találkozhatunk a művünkkel, és láthatjuk, hogy amit alkottunk, hogyan vált be a páciens számára. Ha valóban jól dolgoztunk, akkor visszaadtuk neki a rágás képességét és újra élhetővé, élvezhetővé tettük számára az életet. Ez az igazi mércéje a munkánk sikerének.”

Ádám István

fogtechnikus mester